Belépés

E-mail *:

Jelszó *:

- Regisztráció
- Elfelejtett jelszó

 

Az eredetileg 1923-ban megjelent könyv Jesse Livermore, a legendás amerikai spekuláns regényes életrajza, nemcsak lebilincselő és szórakoztató olvasmány: a spekuláció művészetének klasszikus tankönyve. Befektetők nemzedékei forgatták haszonnal, mint a spekulációs hibák, trükkök, fortélyok kiapadhatatlan tárházát. Nem véletlen, hogy egy körkérdés során a jelen kiemelkedő amerikai alapkezelői közül legtöbben ezt a könyvet jelölték meg, mint legfontosabb, ma is nélkülözhetetlen tőzsdei irodalmat.

A livermore-i spekulációs módszer azért lehet időtálló, mert abból indul ki, hogy a spekuláció alapvető feltételei minden korban változatlanok, hiszen az emberi természet nem változik. Tulajdonképpen az emberi természet szélsőségeinek, a félelemnek és a reménynek volt alapos tanulmányozója és ismerője Jesse Livermore, aki egy állandó, s olykor költséges tanulási folyamatnak fogta fel a spekulációt, amely során egyre többet tudhatunk meg - magunkról.

A Befektetések Klasszikusai sorozat legújabb kötete az értékalapú befektetésre koncentráló előző három könyvvel ellentétben az aktívabb kereskedőknek, a „tradereknek” kedveskedik szellemi táplálékkal - a livermore-i tanácsokat mindazonáltal a hosszú távú befektetőknek is érdemes figyelembe venniük vételeik és eladásaik időzítéséhez. Ami biztos: a kötet olvasói kereskedési stílusuktól függetlenül lenyűgözőnek fogják találni Jesse Livermore fordulatos élettörténetét.

Ki volt Jesse Livermore?  Talán nem is olyan fontos kérdés. Bizonyára sokkal kevesebbet tudnánk róla, ha nem születik meg ez az életrajzi regény, amely nemcsak a Livermore-legendakör legfőbb forrása, de egyúttal szórakoztató olvasmány is. A könyvben Larry Livingstone néven szereplő főhős egyes szám első személyben meséli el, hány buktatón keresztül lett a fogadóirodák virtuózából a Wall Street nagy operátora, hogyan tanulta meg „játszani a nagy játékot”.

Nem lehet véletlen, hogy egy interjú-sorozatban a jelen kiemelkedő amerikai alapkezelői közül legtöbben ezt, az eredetileg 1923-ban napvilágot látott könyvet jelölték meg, mint legfontosabb, ma is nélkülözhetetlen tőzsdei irodalmat. Edwin Lefèvre művét nyugodtan nevezhetjük klasszikusnak, hiszen kiállta az idő próbáját. Az újságíró Lefèvre - aki egyébként szinte soha nem spekulált - a könyv megírása előtt hosszú heteken át beszélgetett Livermore-ral. A szerzőnek olyannyira sikerült hőse bőrébe bújnia, hogy máig tartja magát a hiedelem, miszerint a könyvet nem is Lefèvre, hanem maga a „nagy J. L.” írta.

A rövidre szabott Előszót néhány mondatos szubjektív vallomással kell kezdenem. Október első hétvégéjén kaptam a kérést, lennék-e szíves jövő hét szerdára egy oldal előszót írni Edwin Lefèvre: Egy spekuláns feljegyzései című különleges célra megjelenő könyvhöz. ... A könyvet azonnal a kezembe vettem, kinyitottam, az én példányom 2000-ben jelent meg, ráadásul korábbi születésnapom alkalmából a kiadótól dedikálva ajándékul kaptam. Megállapítottam a Rám nézve szomorú tényt, a könyvet még nem olvastam el. Két nap alatt az olvasást befejeztem és most írnom kell egy vagy másfél oldalt. Az olvasás elmulasztása miatti szomorúságom a könyv elolvasása után erős felindultságba csapott át. Kiderült hanyagságom következménye. Szakszerűen kifejezve, mulasztásom beárazódott, felismertem többszöri tőzsdei vesztésem okát.

Az előbbi néhány soros „vallomás” egyben jelzés a könyv nagyszerűségére. Több mint kilencven éve íródott és jelent meg, a „bizonyítékként” szolgáló események több mint 100 éve történtek, az életrajzi regény főszereplőjének a következtetései azonban ma is aktuálisak. Legalábbis a tőzsde és a tőzsdén kívüli kereskedés azon „szögletében”, amit spekulációnak neveztek el és a mai napig is annak nevezünk. ...

A könyv nagyszerű és szakszerű, stílusa lebilincselő a spekuláció „környékén” élő profiknak, közérthető az érdeklődő olvasóknak. Feltétlenül ajánlom azoknak, akik ún. kisbefektetőként a tőzsdére merészkednek. Előbb olvassák, és gondolják át, majd ismételten lapozzák át és csak azután vegyenek vagy adjanak el. Először csak vegyenek! A spekuláns Livermore is bevallja: „Éveken át egy szerencsétlen kombináció áldozata voltam: tapasztalatlanság, fiatalság és elégtelen tőke.”

Ahelyett, hogy a könyvről további dicsérő jelzőket ismételgetnék, néhány tömören megfogalmazott, általam igaznak tartott, a spekulánsoknak szóló tantételt idézek:

„… képtelen voltam felismerni az életbevágó különbséget hazardírozás és spekuláció között.”

„A fősodort semmibe véve ugráltam ki-be, és ez végzetes hiba volt. Senki sem képes megjátszani az összes ingadozást.”

„Akadnak intelligensnek tartott emberek, akik azért bikák, mert részvényük van.”

„… addig nem szabad nagyban eladni, amíg a piacban csak egy szemernyi szufla van.”

„… amikor egy részvény először átszakítja a 100-200-300-as szinteket, nem áll meg, hanem sokkal tovább megy…”

„A spekuláns célja nem az, hogy befektetése biztos és magas hozamot fialjon, hanem, hogy profitáljon az emelkedésből.”

„Haragudni a piacra, mert váratlanul vagy akár teljesen oktalanul ellened ment - olyan, mintha a tüdődet okolnád a tüdőgyulladásért.”

tanszékvezető egyetemi tanár

Gazdasági könyvek (9) AKCIÓS könyvcsomagok ingyenes kiszállítással (4) Gasztrokönyvek - lepje meg kedvesét is! (3) Jazz Portrék 1-2. (3)